A Bonyhád BFC az idei Boros Dezső-díjas

Bonyhád Város Önkormányzata a helyi testnevelés-, verseny- és tömegsport fejlesztése területén elért kimagasló eredmény, vagy huzamosabb időn át folytatott munkálkodás, életmű elismerésére Boros Dezső-díjat alapított 2003-ban. A képviselő-testület a díj alapításával tisztelettel emlékezik Boros Dezsőre, a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium nagyhírű testnevelő tanárára.

Bonyhád Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2015-ben a Bonyhád Beachsoccer & Futsal Club csapatát részesítette Boros Dezső-díjban kiemelkedő eredményeinek elismeréseként. A kitüntetést Filóné Ferencz Ibolya polgármester adta át Bölcsföldi Zoltán csapatvezetőnek, aki az egyesület nevében mondott köszönetet a város vezetésének az elismerését.

Mint elhangzott, a Bonyhád BFC a Bonyhád-Börzsöny Sportegyesület keretein belül működő strandlabdarúgó és futsal csapat. Legnagyobb sikereit strandlabdarúgásban érte el, az ország legjobbjai között tartják számon, vagy ahogy az Európai Játékok közvetítésekor elhangzott: „Bonyhád a strandfoci egyik fellegvára Magyarországon”. A felnőtt együttes immár állandó szereplője az első osztályú bajnokságnak, ahol évek óta eljut a final four-ba, azaz négyes döntőbe, szereplését pedig általában éremmel koronázza meg. Céljuk a bajnoki cím és első bonyhádi csapatként a nemzetközi kupaszereplés. Több játékos szerepelt a magyar válogatottban is, amely ma már szinte elképzelhetetlen bonyhádi nélkül. Utánpótlás-nevelés terén a sportág legsikeresebbje, országos bajnoki címek és dobogós helyezések sokaságát gyűjtötték be pár éven belül. A csapat „otthona” a Bonyhádi Termálfürdő strandlabdarúgó pályája, amely a nemzetközi előírásoknak is megfelelő, kiváló minőségű, így biztosítja az alapot a felkészüléshez. A Bonyhád BFC emellett Tolna Megye legjobb futsal csapatával is büszkélkedhet, 2015-ben veretlenül megnyerték a megyei futsal bajnokságot.
Strandlabdarúgás. A világ legdinamikusabban fejlődő sportága. A nyári Európa Játékokon a legnézettebb esemény volt, mely hamarosan az olimpiai programban is szerepel majd. A magyar csapatban bonyhádi olimpikonért szoríthattunk, Sebestyén Norbert minden mérkőzésen pályára lépett, Olaszország ellen két gólt is szerzett Bakuban. A Bonyhád BFC 2003-ban alakult, azóta szerepel a strandlabdarúgó bajnokságokban. Az első évek lényegében az ismerkedéssel teltek, jelentősebb sikereket nem ért el a csapat, de a fejlődés, a gárda erősödése már ekkor megfigyelhető volt. A klub először 2006-ban került közel a sportág elitjéhez, de ekkor még nem sikerült oda betörni. 2007 fordulópont a Bonyhád BFC életében, mely meghozta az első kiugró sikert, a legjobbak közé bekerülve a dobogóig meg sem álltak, Czinkon Szabolcs az év strandlabdarúgója lett és első bonyhádiként bekerült a válogatottba. Az akkor még váratlan sikert 2008-ban nem sikerült megismételni, de 2009-re beérett sok év építő munkája az együttesnél, a Bonyhád BFC bejutott a legjobb négy közé és azóta „kirobbanthatatlan” onnan, máig három ezüstérmet és három bronzérmet szerzett. 2012 egy másik fontos „állomás” az úton. Az utánpótlás-nevelés megszervezése a jövő sikereinek titka lehet, Bonyhád pedig ebben a legsikeresebb. A mai napig két magyar bajnoki címet, négy ezüstérmet és két bronzérmet szereztek a fiatalok. Mindezeknek köszönhetően Bonyhád márkanév lett a hazai strandlabdarúgásban.

A csapat tagjai:

Csobot Zoltán
Bölcsföldi Zoltán
Máté Norbert
Takács Norbert
Stumpf József
Dénes Sándor
Fekete Krisztián
Genczler Kornél
Jaksa Péter
Kácsor István
Kirch Dávid
Komáromi Bence
Máté Róbert
Pap Roland
Preininger Patrik
Sebestyén Norbert
Szabó Szilárd
Szász Dávid
Szlama Bálint
Tóth Adrián
Völgyi Péter

A Városházán zajlott programot követően, 17 órakor ünnepi szentmise kezdődött a katolikus templomban. A szentmise után hagyományainknak megfelelően fáklyákkal vonultak tovább a résztvevők az '56-os emléktáblához, ahol Fehérvári Tamás, a Tolna Megyei Közgyűlés elnökének ünnepi beszéde hangzott el. Ezt követően a Szabadság térre vonultak, majd az Országzászlóhoz. Az ünnepi program a katolikus temetőben, a bonyhádi hősök végső nyughelyénél ért véget.

Fehérvári Tamás
ünnepi emlékező beszéde

„Bátorság. Szabadság. Nemzet.

Tisztelt Polgármester Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Bonyhádi, Völgységi Polgárok!

Szomorú és büszke vagyok egyszerre. Nem is érez másként egyetlen magyar sem, amikor az 56-os eseményekre emlékezik, amikor tiszteleg a szabadságharc hősei előtt. Az 1956-os forradalom – Tiszteltelt Megemlékezők – stigma. Egy olyan sebhely, ami már közel 60 éve a magyarok szívén áll. Olyan heg, amely emlékeztet a bátorságunkra, és a megtorlásra is. Ha ebből a szemszögből nézzük: a magyarság teste összeszabdalt, megtört és sebhelyes. Mohács, Világos, Trianon, hogy csak néhányat említsek azokból az eseményekből, melyek pusztulással és megcsonkítással sújtották az országot. Mondhatnánk azt is: csoda, hogy fennmaradtunk, mi azonban tudjuk: nem a csodán múlott, hanem csakis saját magunkon. A második vesztes háborút, gyalázatos cselszövés és zsarnokság követte, majd az 56-os események, mint a tűzkő, felpattintották a remény szikráit. Így szólt erről a Tolna megyei sajtó: „A magyar nép szabadságharcát az egész világ a legmelegebb rokonszenvvel kísérte. 1848 dicső napjai éledtek fel újra a pesti utcákon, s a világ éberen figyelte, hogy eredményes lesz-e a harc. Nem méltatlanokat ért a világ rokonszenve. Népünk a dicső októberi napokkal beírta nevét a történelembe, s méltó arra, hogy a szabad országok között elfoglalja az őt megillető helyet.” Majd egy későbbi: „Egy hétig tartó csodálatos forradalmunk teljes diadalt aratott. Olyan diadalt, amelyet ezer esztendő óta talán soha. A világ szeme rajtunk van és volt az elmúlt napokban, és ismét úgy érezhetjük, hogy megmentettük nyugatot és a nyugati kultúrát.” Ezek a pillanatok még az öröm, a reménység, a büszkeség pillanatai voltak. A vérüket áldozók és az egész társadalom is hitte, hogy igaz szabadságharc zajlik, egy jó nemzeti ügyért harcolnak, melynek méltó vége lesz. S tudjuk, mi történt: a magyarság minden porcikája ropogott a szovjet lánctalpak alatt, amelyek utat törtek a kegyetlen megtorlásoknak, és a tekintélyelvű diktatúrának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bosszúvágy és gyűlölethadjárat alapozta meg a kommunista rezsimet, amit a legvidámabb barakknak nevezve, hazugságokkal és a jólét hamis látszatával tartottak egyben. Mindszenty József szavait idézve: „Az igazság igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be.” Ahogy Mindszenty bíboros, úgy mi sem tudunk kiegyezni azzal a korral, ami a gyáva jelentések időszaka volt; amelyben a szabad cselekedetek és szabad gondolatok nem vihették előre az országot; amelyben idegen ideológia diktált, a hazaszeretet helyett. A nemzeti oldal – Kedves Jelenlévők – nem képes kiegyezni sem a korábbi rendszerrel, sem annak örököseivel. Az ideológia helyett a nemzetet választjuk, mert a magyarok fennmaradásának ez a helyes útja. Már egy évezrede, a keresztény Európa határának utolsó őrszemei vagyunk. Mindvégig nemzeti öntudatunkból fakadóan védtük hazánkat, értékeinket és a nyugatot egyaránt. A magyarság ugyan helytállt, ám köszönetet vagy segítséget nem kapott viszonzásul. 56 után is így éreztünk, de e cserbenhagyott ország mégsem hagyja cserben sem a magyarokat, sem Európát. Sebhelyeink emlékeztetnek és erőt adnak akkor is, amikor különböző földrészek új honfoglalói készülnek átrobogni hazánkon. Hitet merítünk a forradalmi hősök példájából, amikor egymagunknak kell képviselni az igazságot. Büszkén tekintünk vissza ezeréves helytállásunkra, amikor a szabad nemzetért folytatott harcaink igazolják a jó ügy sikerét.

Bátorság. Szabadság. Nemzet.

Kedves Bonyhádiak!

Köszönöm a megtiszteltetést, hogy önökkel ünnepelhetek, köszönöm, hogy a város befogadta a megyét. Érdekes a kifejezés, de talán így tudom a legjobban érzékeltetni, milyen fontos ez számunkra. Ugyan van állandó megyeszékhelyünk, ám sokkal lényegesebb, hogy valamennyi település megyeszékhely legyen egy kicsit. A megye él, de így él igazán. A Völgység rendkívül kedves vidék, szorgalmas, tiszteletre méltó emberek lakják; Bonyhádot pedig egyenesen mintavárosnak tekintem. Kiváló példa nem csak a megyében, hanem az országban is. Bizonyára büszkék történelmi múltjukra, értékeikre, közösségeikre, amelyek a megye szempontjából is nagyon fontosak. Édesanyjuk, édesapjuk révén ismerik, esetleg megélték a helyi történelmet: a zománcgyári eseményeket, az önkényuralom jelképeinek eltávolítását, de legfőképp a remény mindent felülmúló érzését, ami Bonyhádot is elérte. A központi utasítások hiába érkeztek sorra, a vidék kitartott az igaz nemzeti ügy mellett, és az itt élő emberek közül sokan hőssé váltak – tiszteletet érdemelnek bátorságukért, önfeláldozásukért. '56 nem adta meg az önrendelkezés jogát, adott viszont valami mást: hitet és erőt, ami a közösségek és a magyarság épüléséhez kell. Ahogy említettem: szomorú, de büszke a visszaemlékezés október 23-ára; ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy a boldog jövő megteremtéséhez mi az a három dolog, amire szükségünk van:

Bátorság. Szabadság. Nemzet.”

 (Képgaléria)

Kapcsolódó képek