A magyar–lengyel barátság napjára emlékeztek Bonyhádon

"Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." Stanisław Worcell (1849)

2013. március 22-én, 17 órától – az emléknap előestéjén - tartott koszorúzást a 2010 nyarán alakult Magyar - Lengyel Baráti Társaság. A megemlékezés helyszíne a 2011. szeptember 18-án felavatott Magyar-Lengyel Barátság Emlékműve és az emlékmű mellé ültetett egygyökerű, kéttörzsű Magyar-Lengyel Barátság fája volt, ahol Surján József, a bonyhádi baráti társaság alapítója mondott beszédet.

A bonyhádi baráti társaság 2010 nyarán, körülbelül három héttel a szmolenszki légi katasztrófát követően alakult azzal a céllal, hogy a Bonyhádon és Tolna megyében élő lengyelek és a lengyel gyökerekkel, kapcsolatokkal rendelkező vagy a lengyel nép iránt rokonszenvet érző magyarok összefogjanak, találkozzanak. Emlékbeszédében Surján József kiemelte a magyar-lengyel történelmi kapcsolatok fontosabb momentumait és a két állam között létrejött megállapodást az emléknap megtartásáról.

Az ünnepnap előzménye 2006. március 24-e, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar államfő, Győrben felavatta a magyar-lengyel barátság első köztéri emlékművét, amely két, gyökereivel egymásba kapaszkodó tölgyet ábrázol. Ezt követően az Országgyűlés 2007. március 12-én a „a sok évszázados közös történelemre és a két nép barátságára, valamint számos síkon folyó együttműködésre való tekintettel” március 23-át a magyar-lengyel barátság napjává nyilvánította. Lengyelországban a szejm néhány nappal később – 2007. március 16-i határozatában – nyilvánította március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává. 2007 óta ezt a napot felváltva ünneplik a két országban az államfők, valamint a testvérvárosok és a baráti társaságok.

A bonyhádi koszorúzást követően a megemlékezők és érdeklődők a művelődési központban hallgathatták meg a lengyel és magyar nemzet közös történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozó 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetét a Lengyel légió szempontjából. Surján József előadásában elmondta, hogy a szabadságharcban oroszlánrészt vállaló lengyel önkéntesek ezrei révén a korabeli lengyel társadalom valamennyi rétege képviseltette magát. A magyar szabadságharc lengyel alakjai között az ismertebb nevek: Bem József (Józef Bem), Henryk Dembiński,Józef Wysocki mellett elhangzottak a kevésbé ismert mártírok nevei is, mint Mieczysław Woroniecki, d’Abancourt és Konrad Rulikowski. A bonyhádi Magyar-Lengyel Baráti Társaság szeretné, ha szűkebb pátriánk márciusi nemzeti ünnepségein lengyel szabadságharcos hőseinkről is megemlékeznénk, hiszen sokan adták életüket a magyar szabadságért.

Máig érvényes a reformkori gondolat: a magyar ügy lengyel ügy és megfordítva, a lengyelek ügye magyar ügy. Elég, ha csak az Európai Unió kihívásaira vagy a visegrádi találkozók fontosságára, a közös gazdasági és politikai érdekérvényesítés fontosságára gondolunk.

                                                                                                                                                                                             ircsi.szarvas

Surján József a bonyhádi Magyar-Lengyel Barátság Emlékműve előtt