„A nehéz időkben a közösségeknek még inkább össze kell fogni”

Bonyhád polgármestere úgy folytatta: még a völgységi város alpolgármestereként vállt részesévé ennek a hagyománynak. Vagyis annak, hogy Bonyhádon a tardoskeddi, míg a felvidéki testvértelepülésen a bonyhádi polgármester mondja az ünnepi beszédet március 15-e alkalmából. – Számomra megtisztelő és egyben felemelő érzés is! Köszönöm, hogy itt lehetek és összetartozásunkat erősítve, közösen emlékezünk 1848 hőseire! – tette hozzá. Emlékezünk – folytatta – az első számú vezetőkre, államférfiakra: Gróf Széchenyi Istvánra, akinek aktív politikai jelenléte, szellemi vezetése mellett széles körben kiterjesztett jogokról, igazságosságról, közteherviselésről, parlamentáris demokráciáról, gazdaságfejlesztésről, közlekedés fejlesztésről, népnevelésről és közművelődésről szólt a disputa. Kossuth Lajosra, aki az emigrációban eltöltött hosszú évek alatt egy pillanatra sem felejtkezett el hazája felszabadításáról, és akinek alakját sem a távolság, sem az idő nem tudta elmosni a magyar emlékezetből. Batthyány Lajos grófra, az 1848 áprilisában kinevezett első felelős kormány miniszterelnökére. Emlékezünk a márciusi ifjakra, köztük a 200 éve született Petőfi Sándorra. A legnagyobb magyar költőre, aki rövid élete alatt meghatározó alakjává vált a magyar történelemnek, és akinek neve nem kopott meg az elmúlt 200 évben sem. Emlékezünk Tardoskedd hőseire: Bugyik Józsefre, Tóth Józsefre és Drexler Ferencre. Emlékezünk Bonyhád neves szülöttére, Perczel Mór honvédtábornokra, akinek sírjánál, mint minden évben most is fejet hajtottunk. És emlékezünk az ismeretlen, szabadságért küzdő honvédekre, őseink tiszteletére, akik bár sokfélék voltak, mind egyet akartak: lerázni magukról a birodalmi elnyomást, harcolni az ország szabadságáért, függetlenségéért, akár az életük árán is. Sokan voltak, itt a Felvidéken is, magyarok, szlovákok egyaránt.  S hol sírjaik domborulnak – a Csallóköztől a Hernád mentéig – áldó imádság mellett mondják el szent neveiket ma is. – Legyen béke, szabadság és egyetértés! Ezekkel a szavakkal kezdődött a magyar nemzethez intézett forradalmi kiáltvány, a 12 pont 1848. március 15-én. 175 esztendő elteltével, ma sem kíván, kívánhat mást nemzetünk: Legyen béke, szabadság és egyetértés! – világított rá Filóné Ferencz Ibolya. Aki ezt követően emlékeztetett, ma még a járványt sem hagytuk teljesen a hátunk mögött máris számos új kihívással kell szembe néznünk. Szembe nézni és megoldani országos, települési és az egyének, családok szintjén. Migráció, gazdasági és energiaválság, infláció. A szomszédunkban már több mint egy éve tartó háború. Egyenként is olyan mélységű problémák, amelyek hatalmas terhet rónak mindannyiunkra, és mégis egyszerre kell megküzdenünk velük. Mindez egy olyan világban, amelyben alapvető értékeink is megkérdőjeleződtek. Az az európai keresztény kultúra, amely az emberiségnek fejlődést hozott ma már sokaknak nem érték. – Valljuk be, nehéz ebben a világban eligazodni! Nem tudom mit hoz a jövő! De hiszem, hogy Isten, a haza és a család olyan alapértékek, amelyeknek megőrzése a magyarság meghatározó többségének olyan fundamentuma, amely megkérdőjelezhetetlen. Hiszem, hogy nehéz időkben a közösségeknek még inkább össze kell fogni, mert csak egy magyar jövő van – fűzte hozzá Bonyhád polgármestere. – Hiszem, hogy a szabadság eszméiért bátran kiálló negyvennyolcas hősök példája a mai kor embere számára is bátorításul szolgál. Példát mutat a határokon túl, Kárpát-medence szerte a kisebbségi sorban élőknek, köztük a felvidéki magyaroknak a tardoskeddieknek is. Számomra ezt bizonyítja az elmúlt napokban megrendezett számos megemlékezés, ünnepség szerte a Felvidéken. Az a sok-sok koszorú, amit Tardoskedd hőseinek tiszteletére állított kopjafánál helyeztünk ma el. Szívből kívánom, hogy a magyar szabadság születésnapján tegyük ezt még közösen – nagyon sokáig – békében, egészségben! – mondta Filóné Ferencz Ibolya.

Kapcsolódó képek