+
Bezárás Menü
0°C
2020. szeptember 27.
Adalbert
Facebook Youtube Instagram
Bonyhád - Befektetőbarát település

#bonyhadosszetart - jótékonysági adománygyűjtés
Videók

ÖSSZETARTOZUNK - TRIANON 100 FILM


Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony összefoglalója a 2019-es évről

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről

A szépkorúakat köszöntötték

Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben, azóta hivatalosan október elsején köszöntjük az idős embereket.

Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben, azóta hivatalosan október elsején köszöntjük az idős embereket. Ez az ünnep róluk szól, felhívja a figyelmünket a tiszteletükre és arra, hogy támogassuk, szeressük, értékeljük és fogadjuk el őket.

Bonyhádon a szokásokhoz híven sok szép programmal várták a művelődési központba az érdeklődőket. 14,00 órától egészségügyi szűréseket tartottak, majd dr. Bősze Tibor belgyógyász szakorvos beszélt az időskori belgyógyászati betegségekről. Az ünnepi műsoron fellépett a Városi Nyugdíjas Klub Kórusa, a Seven Club Singers és a Harmónia Kórus is. A program kezdetén Potápi Árpád János köszöntötte a szépkorú vendégeket, akiket a műsor végeztével megvendégeltek és egy szál virággal köszöntöttek a szervezők.

 

 

 

 

 

 

 

 

Potápi Árpád János köszöntő beszéde:

 

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... –

megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak."

 

Tisztelt Szépkorúak!

 

Sok szeretettel köszöntöm Önöket ma az idősek világnapja alkalmából, melyet 1991 óta ünnepelünk minden év október elején.

A beszédem elején elmondott Vavyan Fable-idézet mottóul is szolgálhat életünk során: fontos, hogy ne a külsőségek, hanem az igazán fontos belső tulajdonságok legyenek mérvadóak számunkra.

 

Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben. Ez az ünnep az idősekért van, róluk szól. Felhívja a figyelmünket arra, hogy az idősebb embereket tisztelnünk kell. A tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és az érzését, hogy értékeljük, szeretjük őket.

 

Fontos, hogy felismerjük azt, hogy amit az életben elértünk, azt egyrészt magunknak, másrészt szüleinknek, nagyszüleinknek is köszönhetjük. Ki ne emlékezne jószívvel dédnagyszülei történeteire, nagyanyja finom főztjére?! Ők szüleinkkel együtt mindig mellettünk álltak és állnak, ha támogatásra, jó szóra van szükségünk.

Munkánkat az elődök eredményeire építve végezzük. A mi életünk is akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előrehaladtával saját utódainknak értékesebb világot, példát tudunk átadni. Mindennapi munkánkhoz az elődök nyújtotta mintából meríthetünk hitet, erőt, bátorságot. Szebbé és reménytelibbé teszik életünket. Sokat segítenek nekünk tapasztalataik átadásával, véleményük, bölcsességük megosztásával.

 

Az idősek világnapja kiváló alkalom arra, hogy felülvizsgáljuk öregjeink irányába tanúsított, néha-néha bizony elmaradozó gondoskodásunkat.

A mindennapi tennivalók mellett sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk róla: törődéssel tartozunk az idősek felé. Pedig a figyelem kijárna mindennap, és nem is csak családi szinten.

Október elseje az idősek világnapja, persze ahogy nem csak karácsonykor kell szeretni a másikat, úgy most sem csak ezen az egy napon kell(ene) odafigyelni a sokszor beteg és gyenge idősekre.

A jeles alkalom mindenesetre kiváló arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük szeretteinkért.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

Tudjuk, hogy az idős embereket tisztelnünk kell. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásunkat, támogatásunkat, szeretetünket és nagyrabecsülésünket.

Kívánom, hogy valamennyien járuljunk hozzá a nemzedékek közötti, illetve a családon belüli emberi harmónia, odafigyelés, közösségi gondolkodás és összetartozás megteremtéséhez, mely idős embertársaink szívét melegséggel, békességgel tölti meg. Őszinte szeretettel és tisztelettel kívánom, hogy derűsen és jó egészségben, a család nyújtotta örömökkel töltse a pihenés éveit városunk és térsége minden szépkorú lakója!

 

 

Végezetül egy tanulságos történetet szeretnék felolvasni Önöknek, amely sok igazságot tartalmaz. A címe: Hány éves vagy nagyapa?

 

 Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte:
- Nagyapa, hány éves is vagy?


A nagyapa így válaszolt:


- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.

Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka.

Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.
Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit 'uram'-nak szólítottam, minden nőt pedig 'asszonyom'-nak vagy 'kisasszony'-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki.
A nő elsőként lépett ki a liftből. Alátolták a széket, hogy leülhessen. Egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány tisztasága a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.
Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, számológépekről.
A 'notebook' jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.
Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

- Hát, nagyapó, biztosan több, mint  200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 60!

 

 

 

 

 

 

 

Vissza