+
Bezárás Menü
0°C
2018. január 17.
Antal, Antónia

Bonyhád - Befektetőbarát település
Videók

Geotermális workshop Izlandon önkormányzatok számára

Bonyhád járási foglalkoztatási paktum – TOP-5.1.2-15-TL1-2016-00001


Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony összefoglalója a 2017-es évről


Lakossági tájékoztató a városi rendezvénytér kialakításáról

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről
„Az, akire ma emlékezünk nem hontalan többé”

„Az, akire ma emlékezünk nem hontalan többé”

A Wass Albert meseillusztrációs rajzpályázat alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitójával és a díjkiosztó ünnepséggel – amelyen összesen 35 résztvevőt jutalmaztak – kezdődött szombaton este az író születésének 110., köztéri szobra felállításának 13. évfordulója alkalmából tartott rendezvény. Ezt követően Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője mondott beszédet, Kovács Gábor, a Wass Albert Törzsasztal alapító tagja pedig az író fiainak üzenetét olvasta fel a köztéri szobornál tartott, koszorúzással egybekötött megemlékezésen, amelyet követően Csobán-bál vette kezdetét a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban.

V. B.

Potápi Árpád János beszéde:

„Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.”

Tisztelt Polgármester Asszony! Kedves Bonyhádiak!

Szeretettel köszöntöm mindnyájukat annak a Wass Albert-versnek a soraival, amelyet 2005 januárjában olvastam fel azoknak, akik jelen voltak a világ első kültéri, ma is álló Wass Albert-szobrának felavatásán. Azon a napon nemcsak egy bronzszobor, hanem egy olyan honfitársunk tért vissza szülőföldjére, aki sokfelé bolyongott, aki kitaszítottként élte életét. Amikor szobor-alakban elindult hazafelé, akkor ugyancsak hosszú utat kellett megtennie kontinenseken, országokon át, újabb kálváriát kellett végigjárnia, de végre otthonra talált itt Bonyhádon. 13 évvel ezelőtt ez a közösség menekülő fiát fogadta be.
Szeretnék köszönetet mondani Szabó Lászlónak és Kovács Gábornak, hogy Kolozsi Sándor alkotását végigkísérték rögös útján és elhelyezték a völgységi közösségben. Ez a közösség büszke arra, hogy otthont adhat ennek a műalkotásnak. Nemcsak szobrát, de hagyatékát is őrizzük az immáron hagyománnyá vált Wass Albert Nap keretében.
Mi, bonyhádiak élen jártunk abban, hogy a magyar irodalom nagy alakja elfoglalhassa méltó helyét a nemzet emlékezetében. Erre méltán lehetünk büszkék. De úgy gondolom, szerénytelenség nélkül mondhatjuk: ennél sokkal többet tettünk. 13 évvel ezelőtt kivettünk egy hatalmas téglát abból a falból, amely elválasztott magyart magyartól, nemzetünket szellemi örökségétől. 13 évvel ezelőtt egy nagyon fontos lépést tettünk meg afelé, hogy Magyarország újra minden magyar közös hazájává váljon. Ez a cél lebegett a szemünk előtt, ezért dolgoztunk.
Az elmúlt csaknem 8 esztendő közös munkájának igazi eredménye, hogy ma bukovinai székelyként, vajdasági vagy éppen amerikai magyarként is itthon lehetünk ebben az országban. Talán nem is adhatnánk határozottabb választ az üldözőknek, mint azt, hogy immáron egymillió külhoni magyar honfitársunk vált közjogilag is újra a nemzet részévé, köztük az erdélyi írófejedelem fia, Wass Miklós gróf, akinek eskütételén személyesen is jelen lehettem. Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően Magyarország immáron felelősséget visel minden magyar sorsáért, éljen bárhol a világon. Nemcsak az identitás megőrzésében vagyunk elkötelezettek, de abban is, hogy támogassuk a szülőföldön való boldogulást.
Az elmúlt években sokat dolgoztunk azért is, hogy térségünket is valódi otthonná alakíthassuk: ahol jó élni, ahol lehet jövőt tervezni. Számos fejlesztés valósult meg a Magyar Kormány, a helyi önkormányzat és az bonyhádiak összefogásának köszönhetően, köztük a több évszázados Nepomuki Szent János híd újjáépítése, amelyet éppen ezen a héten adtunk át a közösségnek. A felújított óvodák, utak, a kívül-belül megszépült művelődési házunk és az épülő sportcsarnok is, mind azt a célt hivatottak szolgálni, hogy Bonyhád még élhetőbb, még otthonosabb várossá váljon az itt élők számára.

Kedves Bonyhádiak!
Az, akire ma emlékezünknem hontalan többé, ahogy azok a magyarok sem, akiket a történelem elválasztott vagy messze vetett a hazától. Wass Albert ma itthon van közöttünk, mi pedig vele együtt valljuk: hazánk itt van a Kárpátok alatt és népünk a magyar. Tegyünk érte, hogy ez a továbbiakban is így legyen! Vállaljunk részt a jövőben is hazánk sorsának alakításában, mutassunk irányt a tévelygőknek! Legyünk ott idén áprilisban is és adjunk határozott választ arra, hogy milyen jövőt szánunk országunknak, milyen jövőt szánunk nemzetünknek.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!

Vissza