+
Bezárás Menü
0°C
2017. november 18.
Jenő

Bonyhád - Befektetőbarát település
Videók

Geotermális workshop Izlandon önkormányzatok számára

Bonyhád járási foglalkoztatási paktum – TOP-5.1.2-15-TL1-2016-00001


Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony összefoglalója a 2016-os évről


Lakossági tájékoztató a városi rendezvénytér kialakításáról

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről
Az Aradi Vértanúkra emlékeztek

Az Aradi Vértanúkra emlékeztek

A hagyományoknak megfelelően, fáklyás stafétafutással kezdődött az október 6-i megemlékezés csütörtökön Bonyhádon. A fiatalok a Perczel Mór Szakközépiskolától a program helyszínéig, a Kálvária-dombig futottak. Ott dr. Erményi Gyula, Bonyhád aljegyzője idézte fel az 1849-ben történteket. A megemlékezésen Szabó Kata és Enyedi Levente, valamint a Magyar Nemzetőrség működött közre. A program az emlékszalagok elhelyezésével és a szózat eléneklésével zárult.

V. B.

Dr. Erményi Gyula beszéde

Tisztelt emlékező Honfitársaim!


Ma reggel egy átlagos borongós őszi hétköznap rezdüléseivel indult el az élet Bonyhádon: édesanyák kísérték óvodába gyermekeiket, a nagyobb nebulók iskolába mentek, míg a szülők dolgozni indultak. Egyszóval mindenki tette a dolgát ma reggel itt Bonyhádon, akárcsak az egész országban. És ugyanígy tette a dolgát 1848-49-ben a szabadságharc 13 honvédtábornoka is: harcoltak egy háborúban, ahol főtisztként vezették az egyik sereg, a magyar sereg katonáit.

Aztán 1849. október 6-án kivégezték a 13 honvédtábornokot Aradon és azóta ez a nap már nem egy átlagos őszi nap hazánkban. Kossuth szavaival élve - a Magyar Golgota dátuma: egyrészről a fájdalom és a gyász örök mementója, de másrészről a bátorság és a hazaszeretet halhatatlan példája is.

Katonákat kivégezni pusztán azért, mert harcoltak, nem volt szokás sem akkor, sem manapság, sem korábban. Milyen bűncselekményt követtek el a vértanúk? Miért állították haditörvényszék elé, ítélték el és végezték ki őket? Hazaárulás, felségsértés, zendülés? Mi volt a bűnük? Szívünk azt diktálja, hogy semmi, de vajon mit mond a jog? A jog köntösébe bújva lehet-e palástolni a barbár tettet?

Tisztelt emlékező Honfitársaim!

A legszörnyűbb az, hogy az Aradi Vértanúk kivégzésének még jogilag sem volt semmi alapja.

Az egyik vádpont szerint fegyveres lázadást követtek el azáltal, hogy az 1848. október 3-i királyi manifesztum kibocsátását követően fegyverrel szálltak szembe a császári erőkkel. Ez a hírhedt manifesztum feloszlatta a magyar országgyűlést, törvénytelennek minősítette Kossuth és társai ténykedését és Jellačićot nevezte ki teljhatalmú királyi biztossá. Valójában azonban nem a honvédek - köztük az aradi mártírok - szabadságharca volt a törvénytelen, hanem maga a manifesztum. Alakilag azért, mert nem szerepelt rajta a felelős magyar miniszter ellenjegyzése, tartalmilag pedig azért, mert az uralkodónak az éves költségvetés elfogadása előtt nem volt joga feloszlatni a parlamentet.

A másik - súlyosabb - vádpont szerint felségsértést követett el mindenki, aki az 1849. április 14-én a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóház trónfosztását kimondó országgyűlési döntést és azt megerősítő Függetlenségi Nyilatkozatot követően is folytatta a harcot. A bökkenő csupán az, hogy Ferenc József közjogi értelemben ekkor nem volt magyar király: V. Ferdinánd lemondását követően megkoronázva nem lett, nem adott ki koronázási hitlevelet és nem esküdött fel országunk törvényeire. Felségsértést pedig csak a királlyal szemben lehet elkövetni. Sőt! Koronázás hiányában Ferenc Józsefet joggal lehetett trónbitorlónak tekinteni, akivel szemben az ország megvédése minden katona alapvető kötelessége.
Ismerjük a történelmi leckét: a jogi okfejtés a bresciai hiénát és a mögötte álló bécsi kamarillát egyáltalán nem érdekelte, mint ahogy nem hatottak Európa vezető hatalmainak - köztük a szabadságharcunkat ténylegesen eltipró cárnak - a mértékletességre intő szavai sem.

Az Aradi Vértanúk pere, elítélése és kivégzése igazságtalanabb és gyalázatosabb, mint a XX. század sötét epizódjainak koncepciós perei. A koncepciós perekben koholt vádak vagy kicsikart vallomások alapján kényszerítenek valakire egy egyébként létező, valós bűncselekményt, de itt még bűncselekmény sem volt. Aradon a szerepek megfordultak: akiket elítéltek, azok voltak ártatlanok, akik elítélték őket, azok bűnösök, akiket elítéltek, azok voltak az áldozatok, akik elítélték őket, azok a tettesek.

Az aradi tizenhármak meggyilkolása nem volt más, mint egy véres megtorlásba rejtett barbár üzenet, amelyet semmilyen körülmény nem ment fel és nem igazol. Julius Jacob von Haynau táborszernagy példát akart statuálni, könyörtelen példát. De ez a barbár üzenet a bosszú mellett a félelem hangját is magában hordozta: a papíron győztesek félelmét az aradi mártíroktól.

Ugyanis féltek tőlük. Féltek tőlük, mert az aradi tizenhármak nem pusztán katonák voltak, hanem honvédek. A legigazibb honvédek. Ők nem csak a háború művészetének voltak mesterei, mint számos híres generális a világtörténelem színpadán,hanem bírtak olyan többlettel is, amelyet a másik oldal nem tudott hová tenni. Amely a másik oldalnak megfoghatatlan, földöntúli és éppen ezért félelmetes volt.

Mert az Aradi Vértanúk nem csupán zsoldosként harcoltak, ők egy igaz ügyért - Magyarországért, a szabadságért, a jobb jövőért - harcoltak. Ez az a többlet, ami miatt mindenképpen meg kellett halniuk és ez az a többlet egyúttal, ami miatt halhatatlanokká váltak. 13 katonát akartak kivégezni és 13 honvédet tettek hallhatatlanná. 13 mártír honvédtábornokot, akik nélkül nincs Kiegyezés, akik nélkül nincs polgári Magyarország és akik nélkül most mi sem állhatnánk itt a Kálváriadombon, Perczel Mór honvédtábornok sírjánál.

Mik a tények? Aradon 1849. október 6-án reggel fél hatkor lőpor és golyó általi halállal halt Lázár Vilmos, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Schweidel József. Reggel hat óra után kötél általi halállal halt Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és végül Gróf Vécsey Károly.

De hiszen tudjuk mindnyájan, hogy nem igaz! Nem haltak meg, hiszen most is itt vannak közöttünk. Ha becsukjuk a szemünket egy pillanatra: látjuk az arcukat, halljuk a hangukat. És ez így is fog maradni mindaddig, amíg magyar szó sejlik fel a susogó októberi őszi szélben.


Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Vissza