Az összetartozást jelképezi a vízkereszti programsorozat

Hagyományosan szalmán pörzsölték meg azt a sertést, amelyből úgy százötven ember lakott jól szombaton, és amelynek részeiből aztán vasárnap tokány is készült. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége (BSZOSZ) hagyományos disznóvágásának résztvevői a reggel nyolc órára időzített szúráskor feszült figyelemmel követték a böllér szakavatott mozdulatait. Kilencre aztán a forralt bor és pálinka megtette hatását, és bár az érdeklődés változatlan maradt, jóval vidámabb hangulatban folyt a munka.
Mivel minden évben más-más egyesület vállalja, hogy megmutatja, náluk miként történik az állat feldolgozása, milyen ízeket szeretnek, mely fűszereket használják előszeretettel, ezért a tradicionális program mindig más egy kicsit. Idén a szövetséghez tavaly csatlakozott paksi központú szervezet, az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Közhasznú Egyesülete vállalta a főszerepet. Az elnök, Bándi Imre elmondta, míg a svábok rénfán bontják a disznót, ők asztalon szedik szét az állatot. Arról is beszélt, hogy a rendezvényen mindannyian elszármazottak, ő például zetelakai. Ennek megfelelően készítenek fehér kolbászt, amelybe az ittenihez képest több fokhagyma és bors került, de a véres hurka fűszerezése is eltérő, csombort használnak. Savanyú levest azért főznek, mert a zsírszaggal eltelve a húslevest kevésbé kívánja az ember. A savanyú káposzta levébe zöldség és tokány alapanyag, kockára vágott hús azért kerül, és a levest agyvelővel sűrítik.

A szervezet egyébként harminc éve alakult, ez idő alatt jelentős változások történtek. A szövetségbe a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének ajánlásával kerültek. Mint azt Szegedi Dezsőné, a szekszárdiak vezetője elmondta, 2013 őszén a Budapesten megtartott Nemzeti Összefogás Napja után hazafelé tartva a két egyesület busza egy parkolóban állt meg, itt kezdődött az ismeretség. A szekszárdiak most a segéd szerepét vállalták, de a disznóvágáson több szervezet és így több település is képviseltette magát. A határon túlról Sándoregyházáról, Székelykevéről, Hertelendifalváról, Csernakeresztúrról, Marosludasról is érkeztek tagegyesületek.
A pancsovai Rancz Károly elmondta, tíz éves a testvértelepülési kapcsolat. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vezetője szerint úgy néz ki, a gazdasági szál is megerősödik. Elmesélte, Illés Tiborral, a BSZOSZ elnökével néhány éve októberben Székelykevén a Magyar Konyha Ünnepén beszélgettek. A rendezvényen gulyást, pörköltet, kürtőskalácsot kóstolhatott a közönség. Amikor pedig Illés Tibor megkérdezte, hogy a pancsovaiak mikor jönnek látogatóba Bonyhádra, Rancz Károly azt válaszolta, hogy ha lesz egy jó alkalom. Például egy disznóvágás.
Rancz Károly azt is elmondta, itt lényegében mindannyian vérrokonok. És bár szomorú sors jutott a székelyeknek, és szétszórva élnek, ezek az alkalmak erősítik, kifejezik összetartozásukat. Erről beszél Csibi József is, aki Madéfalva polgármestere, és aki egy küldöttséggel szintén részt vett az eseményen. Elmondta, hogy az Összetartozunk… Bonyhádtól Madéfalváig rendezvénysorozat hétfőtől náluk folytatódik, akkor egy huszonöt-harminc fős delegációt várnak Bonyhádról.

A rendezvénysorozat hétvégi programjai közé tartozott a disznóvágás is, de emellett lényegében az egész Kárpát-medence képviseltette magát az Összetartozás futballkupán. Vasárnap Kismányokon celebrált szentmisét P. Illés Albert, az öt keresztnél pedig a Székely Portánál volt koszorúzás. Azért itt, mert Bonyhádon a körforgalom építése miatt átmenetileg meg kellett szüntetni a Székely parkot. Ezt követően a nemrégiben elhunyt Lőrincz Aladárnéról, a népművészet mesteréről nevezték el a szövetség szövőszobáját. Ebből az alkalomból emléktáblát is elhelyeztek. Délután került sor a szövetség tisztújító közgyűlésére, amelyen ismét Illés Tibort választották elnöknek.
A régi-új elnök tájékoztatása szerint nem véletlen, hogy erre a hétvégére időzítették a disznóvágást, megemlékezést és közgyűlést, hiszen ez van a legközelebb a madéfalvi veszedelem évfordulójához. Mária Terézia uralkodása alatt, 1764. január 7-én, a Vízkereszt utáni hajnalon mintegy kétszáz embert, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le. A tömegmészárlás után kezdődött el a székelyek elvándorlása Moldvába.