Ha a hang meg is kopik, a lelkesedés töretlen

A megvalósítás nem sokáig váratott magára, hiszen 1980-ban 6 fővel össze is állt az énekkar, amely iránt akkora volt az érdeklődés, hogy pár héten belül 20 fölé emelkedett a létszám. Akkor még csak a maguk örömére énekeltek kórusvezető nélkül. Két év múlva rátaláltak Rónai Józsefnére, a Vörösmarty Mihály általános iskola tanárnője, akinek német és ének szakos tanárnőként igazán testhezálló feladat volt az énekesek felkarolása. Terikével olyannyira jól ment a közös munka, hogy egymást érték a sikerek. A háromévente esedékes nemzetiségi kórus minősítések alkalmával mindig arannyal, vagy kiemelt arannyal térhettek haza, ráadásul 2001-ben elérték a legkiemelkedőbb eredményt, amit nemzetiségi kórus magának tudhat, mégpedig az arany rozmaring minősítést.

Bár mindig szívvel, lélekkel és nagy örömmel énekeltek, ezt nem csak a maguk kedvére tették. Elsődleges céljuk az volt, hogy a német dalkincset, kulturális értékeket megőrizzék és átadják az utókornak. Eleinte azokból a dalokból gazdálkodtak, amelyeket maguk is otthonról hoztak. Még kórusvezetőjük is az idősebb tagoktól tanulta meg a dalokat, majd miután színpadképessé csiszolta őket, megtanította a többieknek is. Minta azt Bábelné Rein Mária elmondta, bővült a repertoár a fellépések alkalmával is, hiszen ezek remek alkalmak arra, hogy más kórusokkal kottát cseréljenek. Ugyanakkor a német énekek mellett egyházi dalokat is előadnak. Dalaikat egy kazetta és egy CD kiadvány is megörökíti.

Fellépéseik során nagyon sok helyen megfordultak. Jártak Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Romániában, a Felvidéken és Újvidéken, de emlékezetes volt az is, amikor olaszországi vendéglátóikkal Riminiben együtt énekeltek a tengerparti homokban.

Működésüket a bonyhádi önkormányzat, a német nemzetiségi önkormányzat, valamint pályázatok segítségével tartják fenn, ugyanakkor a megyei német kisebbségi önkormányzat, valamint az országos német szövetség is besegít. A Bonyhádi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület székhelye a német nemzetiségi ház, ahol a kóruspróbákat is tartják. Az épületet tavaly felújításon esett át, ami a helyi német kisebbségi önkormányzat, valamint a Hocheim-Bonyhád baráti társaság támogatásával valósulhatott meg.

A kórus jubileumát kórusvezetőjük betegsége miatt egy éves csúszással, májusban tartották meg több bonyhádi és környékbeli nemzetiségi csoport közreműködésével. A csapatot Stargl Szilvia készítette fel az alkalomra.

Érdemes a közéjük tartozni

A kórus egyik legfőbb és nehéz feladata az utánpótlás biztosítása, hiszen nem könnyű a fiatalokat bevonzani. Jelenleg 24 tagjuk van, Wusching József pedig a harmonika kíséretet biztosítja. Kiemelték, ha az idősebbek hangja meg is kopott az évek során, a lelkesedésük töretlen. A próbák mindig jó hangulatban telnek, hiszen a dalos kedvű emberek között nincs helye a letörtségnek. Minden dalt, dalcsokrot szeretnek, mindig az a kedvenc, amit éppen tanulnak. Érdemes közéjük tartozni.

Fájdalmas veszteség érte a kórust

Igen fájdalmas veszteség volt a kórus számára Rónai Józsefné tavalyi elvesztése. Terike tevékenysége nagyon sokrétű volt. Többek között a cikói német kórust és a helyi Német Kisebbségi Önkormányzatot irányította, alelnöke volt a Német Ének-Zene és Tánckarok Országos Szövetsége Egyházzenei Szekciójának. Amellett, hogy népdalok kutatásával töltötte idejét, a német nemzetiségi oktatásban is aktív szerepet vállalt több évtizeden keresztül.

A nemzetiségi kultúra ápolásáért végzett munkájával számos elismerést érdemelt ki. 1990-ben megkapta a magyar köztársaság arany keresztjét, 2000-ben átvehette a Tolna megyei német kisebbségi önkormányzattól a magyarországi németekért a díjat, 2008-ban a Kóta díjat, 2010-ben az Ehrennadel in Gold (arany díszjelvény) kitüntetést is megkapta, amit azok kaphatnak, akik kimagasló eredményt érnek el a nemzetiségi hagyományok ápolásában.

Forrás: Tolnai Népújság/Hargitai Éva

Kapcsolódó képek