Bonyhád legifjabb polgárait köszöntötte nagy örömmel Filóné Ferencz Ibolya szerdán. A város polgármestere az önkormányzat által 20...
Több kérdés is érkezett hozzánk, illetve a Bonycom Nkft.-hez azzal kapcsolatban, hogy lesz-e városi piac nagypénteken. A válasz ig...
Értesítjük önöket, hogy március 26-tól megkezdik városunkban a kátyúk javítását. A munkálatokat az önkormányzat megbízásából a KÉS...
A város vezetése és az önkormányzat valamennyi dolgozója tisztelettel emlékezik főorvos úrra. Őszinte részvétünk a családnak!...
Új bútorok kerültek a Bonyhádi Általános Iskolába és az intézményhez tartozó gimnáziumi részre. Bonyhád Város Önkormányzata és a T...
A Petőfi Sándor Gimnázium 11. d osztálya a „Határtalanul” program keretében töltött öt napot Bácskában és a Bánátban. Az utazás május kilencedikén kezdődött és tizenharmadikán ért véget. Ezután május 25-én érkeztek hozzánk Zentáról a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói, ők 28-án utaztak haza, négy nap itteni program után. A programokhoz kapcsolódóan irodalmi arcképcsarnokot készítettünk, emlékműsort adtunk elő.
Május 9-én a kora reggeli órákban indultunk el Bácskába, az első állomásunk Szabadka volt, ahol megtekintettük a Kosztolányi család síremlékét,amelyet megkoszorúztunk, számos szecessziós műemléket, többek között a városházát, valamint felkerestük a magyarellenes vérengzések áldozatainak állított emlékművet. Utóbbi helyen szintén koszorút helyeztünk el.
Meglátogattuk a Palicsi-tavat, amelyet az ipari szennyezés sajnos végérvényesen elpusztított. Maga a környezet azonban alkalmassá teszi a helyet arra, hogy közkedvelt kirándulóhely legyen. Arra sajnos nem volt időnk, hogy az ottani állatkertet is felkeressük, de sétáltunk egyet a tó partján és az itt is nagy számban meglévő szecessziós villákban gyönyörködtünk.
Szabadkáról Tóthfaluba mentünk, ahol idegenvezetőnk is él. Itt megtekintettük a köztéri szobrokat, többek között a település alapítójának állított szobrot és a mártírsorsú egykori plébános emlékművét, illetve láthattunk két olyan szobrot is, amelyeket csak a következő napokban állítottak föl (Hunyadi János és Kapisztrán János fából készült szobrairól van szó). Érdekes új információ volt, hogy a település határában most is nagyarányú kőolajkitermelés zajlik.
Zentára este érkeztünk, ott felvettük a kapcsolatot az ottani kapcsolattartóval, aki másnap bemutatta a Bolyai Gimnáziumot, mi pedig előadtuk az Arany emlékműsorunkat.
Felkerestük a zentai csata emlékművét, a városházát és kilátótornyot, egy régiséggyűjteményt és sétáltunk a Tisza partján. Este közös programot szerveztek a partneriskola diákjai.
Következő napon az aracsi pusztatemplomot néztük meg és gr. Leiningen-Westerburg Károly emlékszobrát, majd Kishegyesre utaztunk. Az aracsi templom lenyűgöző, mindenkit meglepett a szántóföldek között található középkori rom. Arányai, megmaradt részei nagyon szépek, mindenki úgy vélte, hogy a rom ennél nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Felkerestük a Than fivérek emlékházát, ahol interaktív természettudományi kiállításon töltöttünk pár órát Itt a diákajink és mi magunk is kipróbálhattunk olyan eszközöket, amelyek természettudományos érdekességek szemléltetésére szolgáltak.
Szállásunk itt a Kátai tanya volt, amely egészen lenyűgöző: számtalan játszótér, foglalkoztatóház, állatsimogató és szabadtéri sportpálya is található itt, nyugodt, hangulatos hely.
A következő napon Belgrádot néztük meg, a nándorfehérvári csata emlékművénél elénekeltük a Himnuszt. Felmásztunk a várfalakra, bár mindannyiunkat elszomorított, hogy a vár rendkívül szemetes, elhanyagolt, de az ostrom emlékműve is méltatlanul szerényen húzódik meg a vár egy félreeső szegletében. Innen utunk következő állomására indultunk, Péterváradra, ahol Európa legnagyobb erődrendszere található. Útközben Zimonyban felkerestük a Hunyadi-tornyot. Újvidéken keresztül tértünk vissza este a szállásunkra, ahonnan másnap reggel indultunk egy tájházat megtekinteni, és kürtős kalácsot is süthettünk.
Az osztály 28 tanulója mellett (egy fő megbetegedett, egy előrehozott német érettségi miatt, egy pedig egy már szeptemberben bejelentett családi program miatt hiányzott)a 9.d osztály 3 és a 9.f 5 tanulója is velünk utazott. A kísérők Denkinger István és Lenkay Éva munkatársaim és jómagam voltunk.
Szinte kísérő volt a kalocsai sofőrünk és Kiss Róbert, a tóthfalusi idegenvezetőnk is.
A kirándulás ugyan a sűrű program miatt fárasztó volt, de élménydús, A zentai és a bonyhádi diákok között gyorsan kapcsolatok szövődtek, ez a zentai csoport Bonyhádra érkezésekor is azonnal nyilvánvaló volt. Hazaérkezésünk után szerdán( május 16) morzsaparti keretében este bemutattuk egymásnak a képeinket és felidéztük az átélt élményeket is.
A zentai cserediákok 25-én délelőtt érkeztek meg hozzánk, Bonyhádra. Ezen a napon a tavaszi diáknapunk volt. Még az ottani tartózkodásunk idején sikerült megbeszélnünk az iskola igazgatójával, hogy a diákok korábban indulhassanak, mivel elvileg ez első négy órát megtartották volna, és csak ezután indultak volna hozzánk. Ha azonban ilyen későn indulnak, nem tudtak volna részt venni az iskolanapon, hiszen a programok zöme délelőtt volt. Így viszont még kipróbálhattak számos érdekes eszközt (buborékfoci), láthattak néhány humoros előadást, és meg tudtuk őket vendégelni a szabadban készített grill ebéddel is.
Kis pihenő után Szekszárdra, onnan Sárszentlőrincre utaztunk. Szekszárdon a Babits-emlékházat, Sárszentlőrincen a Petőfi emlékházat kerestük fel. Este a vacsora után a vendégek a kollégiumunkban szálltak meg, és a pihenő előtt tettek egy kis sétát a parkunkban is, amely (ezt dicsekvés nélkül állíthatom) lenyűgözte őket. Kis adalék: mi Zentán vendégházakban voltunk elszállásolva, amelyek gyönyörűek, kényelmesek és a vendéglátás is mindent felülmúlt. Ez az Anna vendégház együttműködik egy szerb vendéglővel, akik az ellátást biztosítják, és nincs az az éhes kamasz vagy kollégista, akinek az igényeit ne tudnák kielégíteni. De a partneriskola kollégiuma még saját udvarral vagy sportlétesítménnyel sem rendelkezik. Épp ezért lehetett nekik lenyűgöző a mi iskolánk és kollégiumunk parkja és a sportlétesítmények is.
Május 26-án reggel a gimnázium bemutatása lett volna a program, ami csak részben sikerült. A vendégek ugyanis a könyvtárban vagy a kémiai laborban annyira beleélték magukat a látogatásba, hogy a földszinten nem jutottunk túl Igazgatónk, Andorka Gábor úr köszöntötte őket, de már a többi létesítményt nem tudtuk megnézni, hiszen vártak bennünket a Völgységi Múzeumban. Ott Szőts Zoltán, az intézmény igazgatója tartott tárlatvezetést, lenyűgözve a hallgatóságot.
Utunk következő állomása Mohács volt. Fiatal, lelkes idegenvezetőnk olyan bemutatót tartott a városról, amellyel még a magyarországi tagokat is elképesztették, nagyon érdekes volt. A Duna-parton ért véget a sétánk, innen ebédelni mentünk, majd a Busóudvart kerestük fel.
A sátorhelyi emlékhelyet is megtekintettük, itt csak az zavarta az élményt, hogy a pokoli hőség mellett tűző napon tudtunk csak tartózkodni. Az élmény azonban itt is nagy volt.
Sátorhelyről az egyetlen működő vízimalmot látogattuk meg. A malom tulajdonosa felejthetetlen élménnyé tett a látogatást. Ugyan maga az épület is szép és érdekes, de azzal, hogy a szárazmalmot kipróbálhatták, és a történetekkel, amelyeket hallhattunk, felejthetetlen lett.
Este a diákok kötetlenebb programon vehettek részt, ugyanis a Lánglovagok napja eseményei zajlottak, kis sétával elérhető volt a rendezvény.
Vasárnap, 27-én a látogatás Szigetváron, majd Pécsett folytatódott. Megtekintették a szigetvári várat és Zrínyi emlékművét, Pécsett pedig a Zsolnay-negyedben tölthettek szép órákat. A szállásuk ezen a napon már Nagymányokon volt. Hétfőn innen indultak haza, útközben fakultatív programként felkeresték a mórahalmi élményfürdőt. Véleményem szerint olyan kapcsolat épült, amely még fejlődni fog, és a diákok mindkét intézményből olyan élményekkel lettek gazdagabbak, amely a jövőben is sok élmény alapja lehet.
Forrás: Dr. Antóni Judit
Vissza