Kenderesi Tamás az idei Boros Dezső-díjas

Filóné Ferencz Ibolya beszéde

“Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”.

„Tisztelt ünneplő és emlékező közönség!
Hölgyeim és uraim!
Kedves Bonyhádiak!

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának méltó megemlékezéséről Magyarország kormánya az elmúlt évben határozatot hozott, amelyben többek között Emlékbizottság létrehozásáról rendelkezett. Fővédnökéül Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, védnökéül Wittner Máriát kérte fel. Az Emlékbizottság jelmondatával köszöntöm Önöket, öröm számomra, hogy együtt emlékezhetünk!
60 évvel ezelőtt október 23-án egy békés tüntetéssel veszi kezdetét az 1956-os forradalom. Ezen az őszön a magyar nép világtörténelmet írt. Fellázadt a zsarnokság ellen, harcba szállt az idegen megszállókkal. Egy független és szabad Magyarországért. Azok a hősök, akikre ma emlékezünk, a magyar nemzet szívében élnek tovább. Büszkeséggel töltenek el bennünket, mert az egész világnak megmutatták, hogy a magyarok a szabadságért, a nemzet függetlenségéért mindig készek harcolni. Azok a hősök, akkoriban semmilyen áldozattól nem riadtak vissza, becsületében mentették meg a nemzetet. Megmutatták, hogy az összefogásban milyen hatalmas erő rejlik.
Az utókor feladata, hogy megőrizze és ápolja múltunk nagyjainak emlékét. Megemlékezzen a nagy történelmi személyiségekről, Nagy Imréről, Kéthly Annáról, megemlékezzen a legendás parancsnokokról Iván Kovács Lászlóról, Pongrátz Gergelyről.
De az utókor, vagyis a mi dolgunk az is, hogy megemlékezzünk szülővárosunkról, otthonunkról, azokról a bonyhádiakról, akik nem kapnak helyet a történelem tankönyvekben, de részt vettek az 1956-os eseményekben, felvállalva ezzel minden következményt: félelmet, emigrációt, börtönbüntetést, halálos ítéletet. A négy évvel ezelőtti ünnepi beszédemben – Steib Gyuri bácsi monográfiája alapján - a bonyhádi eseményekről szóltam, a forradalom 12 csodálatos napjának helyi történéseiről. Most hangozzék el a Bonyhádi 56-os elítéltek névsora:
• Koppány Antal könyvelő, 6 év börtön
• Kaiser János lakatos, felfüggesztett börtön
• Kovács Ferenc segédmunkás, felfüggesztett börtön
• Sándor Alajos boltos, 2,5 év börtön
• Schramm Béla, 1,5 év börtön
• Halász János MÁV-alkalmazott, 6 év börtön
• Tellér Ede sofőr, 5 év börtön
• Tauth István bányász, 2,5 év börtön
• Szőcs Gergely továbbszolgáló katona, 1 év börtön
• Aranyos István telepvezető, felfüggesztett börtön
• Bánhegyi Józsefné forgalmi ügyintéző, 8 hónap börtön
• Bánhegyi József gépkocsivezető, 10 hónap börtön
• Rottár Róbert gépkocsivezető felmentés
• Kováts Tibor zománcgyári főkönyvelő, 4 év börtön
• Gaál Aladár munkás, 6 év börtön
• Várhegyi Zoltán pénzügyi előadó, 3 év börtön
• Tamás István munkás, 2,5 év börtön
• Dr. Sikabonyi Miklós szálastakarmány-felvásárló, felmentés
• Magyar Sándor rádióműszerész, felfüggesztett börtön
• Hátszegi Gyula pénztáros, 1 év börtön
• Gellai Vince segédmunkás, 2 év börtön
• Vágvölgyi János MÁV-alkalmazott, 1 év börtön
• Potápi János egyéni kisparaszt, felfüggesztett börtön
• Klein Konrád hegesztő, életfogytiglani börtön
Hősi halottaink: Szakács Jenő, Domokos Piusz.

Tisztelt emlékezők!
Az 1956 októberében kitört magyar forradalom és a melbourne-i olimpia kapcsán sokaknak elsőként a felejthetetlen Magyar –Szovjet vízipoló mérkőzés jut eszébe. Miközben Budapest utcáin még dübörögtek a tankok és a szovjet elnyomók elleni egyenlőtlen küzdelem már temérdek áldozatot követelt, addig a véres események helyszínétől 15 ezer kilométerre a magyar vízilabda válogatott hősies csatában legyőzi a világ nagy részének szemében agresszorként számon tartott nagyhatalom csapatát. Valentyin Prokov könyökével hatalmasat csapott Zádor Ervin szemöldökére, amely felszakadva pirosra festette a melbourne-i uszoda vizét. A véres fotók azonnal bejárták a világsajtót, és a magyar forradalom hősies ellenállásának jelképévé váltak.

60 évvel ezután az idei nyár is az olimpia jegyében telt. Ilyenkor felemelő igazán az együvé tartozás érzése. Amikor minden magyar szíve együtt dobog sportolóinkért, akik a világ előtt most is megmutatták, mire képesek. Közülük egyre, különös figyelemmel voltunk, hiszen Kenderesi Tamás Bonyhádon született. A riói olimpián elért eredményével méltán érdemelte ki, hogy a képviselő-testület egyhangú döntése alapján, városunk legújabb Boros Dezső-díjasa legyen. Valamennyi bonyhádi nevében szívből gratulálok Tamásnak az eddig elért eredményekhez és kívánom, hogy a jövőben is legalább annyi izgalmat, örömet és átvirrasztott éjszakát szerezzen nekünk, mint amilyeneket az idei augusztusban.

Tisztelt Ünneplő közönség!
Az évforduló nagy lehetőség, hogy méltó helyére kerüljön a szívekben és a nemzet emlékezetében 1956. Ha most csak 10 évvel ezelőttig megyünk vissza az időben, akkor elsőként az 50. évfordulón tartott megemlékezés alaptalan, kegyetlen, véres szétverése jut eszünkbe.
A brutális tömegoszlatás közben az azonosító jelzést nem viselő rendőrök többek között gumilövedékes fegyvereket is alkalmaztak, súlyos, maradandó sérüléseket okozva sok civilnek: volt, akinek a szemét lőtték ki, másoknak a csontját törték, és számosan voltak olyanok is, akiket a rendőrségi fogdán bántalmaztak vagy aláztak meg.
Újra és újra bebizonyosodott, hogy a hazugságra épülő kommunista rendszer és annak bármilyen jogutódja minden aljasságra képes volt és képes ma is. Az ötvenes évek nyomorában, 2006-ban a Deák téren és annak környékén, 2016-ban Brüsszelben, hazánk függetlenségének veszélyeztetésénél.

Amikor most, Bonyhádon, a 60 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékezünk, azt kívánjuk, hogy a forradalom szellemiségének üzenetét hozza közénk magával. A kitartást magyarságunkban, kereszténységünkben, a mindig megújuló bizalmat az emberiség jövőjében, mert, ahogy a mai napon is, minden nap tehetünk és tennünk is kell hazánkért, családjainkért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Wass Albert szavait idézve: Csak a vér és a nyelv tudja összetartani az embereket, s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ. Ez év március 15-én ünnepélyes keretek között testvértelepülési szerződést kötöttünk a Hargita megyei Madéfalvával az „egy vérből valók vagyunk” gondolat mentén. Ma ismét ünnepélyes pillanathoz érkeztünk, tovább erősítve az anyaország és a székelyföldi település együvé tartozását. A parlament döntése alapján 2011. január elsejétől a jogszabály lehetőséget biztosít a határon túli magyarok egyszerűsített, kedvezményes honosítási eljárására. Szívből örülök annak, hogy a Magyar Köztársaság Elnöke aláírta honosítási kérelmét Szentes Csabának, Madéfalva polgármesterének és családjának, valamint Csibi Józsefnek és György Orsolyának. Az eskütételt követően vállnak hivatalosan is magyar állampolgárokká. Külön öröm számomra, hogy eskütételüket én fogadhatom részben a mai ünnepségen, részben pedig a közeljövőben.

Kedves jelenlévők!
Így kapcsolta össze ma, 2016. október 23-án, Kosztolányi által a 10 legszebb magyar szó közé soroltak egyike: a vér, a bonyhádi megemlékezést.

Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt!”

Kenderesi Tamás méltatása

Bonyhád Város Önkormányzata a helyi testnevelés-, verseny- és tömegsport fejlesztése területén elért kimagasló eredmény, vagy huzamosabb időn át folytatott munkálkodás, életmű elismerésére alapította meg a „Boros Dezső”-díjat 2003-ban. A képviselő-testület a kitüntetés létrehozásával egyúttal tisztelettel emlékezik Boros Dezsőre, a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium nagyhírű testnevelő tanárára. Ő maga is aktív sportéletet élt, két ízben volt a magyar atlétikai válogatott tagja. Nemcsak a gimnázium, hanem a község, sőt, egész Tolna megye igényt tartott a felkészült, kiváló szervezőkészségű tanárra. Amikor 1956 októberében Bonyhádon is megalakult a nemzetőrség, a gimnázium valamennyi férfi tanára, kivétel nélkül egyénileg jelentkezett nemzetőr szolgálatra. Boros Dezső is önként vállalta a feladatot, nemzeti kötelességtől vezérelve.

Bonyhád Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2016-ban a magyar, valamint a nemzetközi sportéletben elért példaértékű eredményeinek elismeréseként „Boros Dezső”-díjban részesíti a város olimpiai- és Európa-bajnoki bronzérmes, ifjúsági olimpiai bajnok úszóját: Kenderesi Tamást.

Kenderesi Tamás Bonyhádon született 1996. december 13-án. Aparhanton nevelkedett, édesanyja pedagógus, édesapja szerszámkészítő vállalkozó. Két öccse közül az egyik szintén úszó. Már fiatalon bizonyította tehetségét, az úszósport iránti szeretetét. 2014- ben ifjúsági Európa-bajnok lett 200 méter pillangón. Ugyanebben a számban július 18-án, a debreceni országos bajnokságon legyőzte Cseh Lászlót. A 2014. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon 100 m pillangón hetedik, 200 m pillangón első lett. Tavaly magyar bajnokságot nyert 200 méteren, megelőzve Biczó Bencét és Cseh Lászlót. Ezt követően még több versenyen állt a rajtkőre, mielőtt idén nyáron Rióba utazott. Brazíliában - sokunk örömére - fantasztikus teljesítményt nyújtott. 200 m pillangón az előfutamot és az elődöntőt is megnyerve került döntőbe, ahol 1:53,62-es idővel olimpiai bronzérmes lett. A magyar csapat többi tagja mellett egy ország drukkolt Tamásnak és biztosította arról lélekben, hogy vele vagyunk. Ma nagy örömünkre ő van velünk, így – a nyári, Bonyhádi Termálfürdőben zajlott közönségtalálkozó után – ismét lehetőségünk nyílik kifejezni felé őszinte megbecsülésünket és szeretetünket.

Kapcsolódó képek