Madéfalvi megemlékezés és székely küldöttgyűlés

Az 1764. január 7-e éjjelén történt madéfalvi vérengzésre emlékeztek január 6-án, Bonyhádon.  A 249. évforduló alkalmából rendezett megemlékezés a római katolikus templomban tartott szentmisével kezdődött, majd az emlékező közönség a Székely Emlékparkba vonult, ahol Filóné Ferencz Ibolya alpolgármester ünnepi beszéde és páter Illés Albert jezsuita szerzetes áldása után megkoszorúzták a meggyilkolt kétszáz székely emlékére felállított kopjafát.

Az ünnepséget követően kezdődött a Városházán a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének (BSZOSZ) tisztújító küldöttgyűlése, melyen közel százan vettek részt a tagegyesületek képviseletében. A napirendi pontok között szerepelt a szakmai beszámoló a 2012-es év rendezvényeiről, a 2012-es év pénzügyi beszámolója, a 2013-as év költségvetési és programterve. A küldöttek kétévente választanak elnököt a szövetség élére, a január 6-án történt választáson a 2011-ben is elnöknek választott Csibi Krisztina kapott újra bizalmat a szavazóktól.

A képen elöl: Filóné Ferencz Ibolya alpolgármester, hátul: Csibi Krisztina BSZOSZ elnök, Csibi Béla BSZOSZ alelnök, Fábián Gergely, a BSZOSZ egykori elnöke

Filóné Ferencz Ibolya alpolgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Elnök Asszony!

Tisztelt Emlékező Közönség!

 Kedves Vendégeink!

Bonyhád Város Alpolgármestereként megtisztelő számomra, hogy a Madéfalvi veszedelem 249. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen én köszönthetem városunkba érkezett vendégeinket. Megkülönböztetett szeretettel üdvözlöm a határon túlról érkezetteket, a Vajdaságból és Erdélyből jött vendégeinket.

Egy havas, téli éjszakán, vízkereszt utáni hajnalon 1764.január 7-én báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak vad, ágyútűzzel indított támadásra az erőszakos besorozás ellen fellázadt székelyek ellen Madéfalván. A nagy túlerőben lévő császári katonák órákon át üldözték, és gyilkolták a védtelen falusiakat, köztük ártatlan asszonyokat és gyermekeket. A házak java részét kifosztották, majd felgyújtották, a menekülők közül pedig sokakat a mezőkön ért utol végzetük. Az igazságtalan mészárlás mérlege közel 200 halott és legalább kétszer ennyi fogoly volt, akiket embertelen körülmények között tartottak. A vérengzés következménye pedig több ezer székely számára, a Kárpátokon túli, akkor a Török birodalom fennhatósága alá tartozó Moldvába történt kivándorlás, mellyel megszületik a bukovinai székelyek nemzetsége. Itt kezdődik népcsoportunk története, ezért a mai napig tekinthetünk e szomorú eseményre úgy is, mint a bukovinai székelyek születése napjára. Madéfalva emlékezete segített megtartani ezt a népet. A vérengzés emlékezete, mely generációkon keresztül figyelmeztette a leszármazottakat székely származásukra, hazájuk iránti feltétlen hűségükre.

Ez a tudat a mai napig él. Életben tartását ma a szóbeli hagyományok mellett már kiadványok, előadások, emléktáblák, emlékművek, kiállítások, fesztiválok is szolgálják. Bonyhádon 1995 óta létezik a Székely Emlékpark, a hely ahol most állunk, ahová minden év január 7-hez legközelebb eső vasárnap közösen látogatunk el, hogy a bukovinai székelyek lobogója, a madéfalvi lobogó alatt egyesüljünk, erősödjünk. Ahogy minden évben ugyanazon a napon emlékezünk Krisztus születéséről, feltámadásáról vagy megkereszteléséről, és ez milliókat kapcsol össze a világon, úgy a bukovinai székelység számára ez a dátum jelenti a népcsoport születését, összeköti az Erdélyben, Vajdaságban, Magyarországon vagy a tengerentúlon élő tagjait.

Ma is itt vagyunk, 2013. január 6-án. Az idei évben ismét nagy feladat előtt áll a közösség. Az Unesco által elindított kezdeményezéshez csatlakozott a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége is, mely által a világ szellemi örökség részévé válhat betlehemes játékunk, a csobánolás. Jelenleg ezer körül van azon aláírások száma, melyek a jelölést támogatják. A szövetség célja, hogy 14 ezer aláírást gyűjtsön éppen annyit, mely az 1941-es hazatelepítésükkor a székelyek létszáma volt. Ehhez mindannyiunk munkájára szükség van. Szükség van arra, hogy ismét számot adjon mindenki hovatartozásáról, őseink iránti tiszteletünkről. Hogy meg tudjunk menteni egy darabot abból a tudásból, mely már végérvényesen elmúlóban van. Egy olyan darabot, mely méltán képviseli egész kultúránkat. Hiszen nyelvünk, viseletünk, vallás iránti elkötelezettségünk, derűnk mind-mind benne foglaltatik. A szent család szálláskeresése pedig mintha csak rólunk szólna. Ahogy József és Mária végül befogadásra lelt, úgy a bukovinai székelység is otthonra talált.

Tari Lujza néprajzkutató kifejező gondolata szerint:

„A bukovinai székelyek betlehemes játéka kicsiben a székelység sorsát példázza. Egy közösség kitartását, hitét az emberi jóságban, tisztaságban.”

Tisztelt Emlékezők!

A bukovinai székelyek kétszázötven éven keresztül megtartották székely-magyar öntudatukat, erős összetartozás tudatuk, hagyománytiszteletük egyedülállóvá teszi őket. A Magyar Kormány a 2010-es választásokat követően már nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyította, hogy szívén viseli nemzettársai sorsát, felelősen gondoskodik róluk, legyenek itt a Kárpát-medencében, vagy a világ legtávolabbi szegleteiben. Az Országgyűlés június 4-ét, a trianoni békediktátum napját a nemzeti összetartozás napjának fogadta el. Két éve már, hogy 2011. január 1-jén megkezdte működését a Nemzeti összetartozás bizottsága, melynek elnöke Potápi Árpád János városunk polgármestere. Kezdeményezésére a parlamenti bizottság a Székely Nemzeti Tanáccsal és a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségével közösen már idén kiemelt figyelmet szentel a jövő évi 250. évforduló méltó megünneplésére. A Szövetség tagjaira, vezetőire már ma is számos teendő vár, hiszen többek között tisztújításra is sor kerül.

Bölcs döntésükben bízva, köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!