Málenkij robot messze keleten
A németek málenkij robotra hurcolása 75. évfordulójára emlékeztek kedden Bonyhádon, a német önkormányzat és a gimnázium szervezésében.
A középsikolánál zajló koszorúzás után a művelődési központban folytatódott a rendezvény, ahol Szabó Tibor alpolgármester és dr. Józan-Jilling Mihály MNOÖ tanácsnok mondott köszöntőt. A megemlékezést dr. Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke tartotta.
Forrás: Tolnai Népújság
Szabó Tibor alpolgármester úr beszéde:
„Szeretném, ha hazaérnék. Istenem, engedd meg, hogy egyszer hazatérjek!
Nem bánom, ha otthon koldusszegény leszek.
Csak magyar legyen újra a levegő,
Csak magyar a dal, a nóta, a hegedű.
Csak magyar legyen minden, ami körülvesz,
A templom, édesanyám, imám, és a könnyem.
Hisz itthon még a sírás sem bánat. Édes a kenyér, édesek az álmok,
Édesanyánk arca, testvéreink szeme szerető szóval, gyengédséggel tele.
Még a temető is boldogság tanyája, oda is hazahív jó apánk fejfája.
Engedd meg Istenem, hogy mind hazatérjünk,
S templomunkban újra két térdre térdeljünk.
Hogy zúgva szálljon fel elédbe az imánk, melyben háladalt zeng
Rebegve a szánk…
Tisztelt Elnök asszony, tisztelt Tanácsnok úr, tisztelt Elnök úr, tisztelt Esperes úr kedves megemlékezők!
Majdán Ferencné, a kényszermunkából küldött Levél a távolból című versével köszöntöm önöket a németek elhurcolásának 75. évfordulóján.
Tisztelt megemlékezők!
Az elűzetés és az elhurcolás kifejezéseket ma már szinte mindenki ismeri Magyarországon, de ehhez hosszú út vezetett. Ez a két szó a magyarországi németség legnagyobb tragédiáját jelzi.
Az utódoknak az a feladatuk, hogy ne engedjék feledésbe merülni a történteket, mindig legyenek olyan új generációk, amelyek képesek továbbvinni a német kultúrát, a hagyományokat, a német identitástudatot.
A Bonyhádi Német Nemzetiségi Önkormányzat és a város mindig is nagy gondot fordított arra, hogy fejet hajtson az elődök előtt, és emlékezzen mindazokra, akik sokat szenvedtek Bonyhádon.
Mert ez a szörnyűség nem csak egyének, hanem a bonyhádi polgárok kollektív tragédiája volt. Egy olyan összetartó közösségé, amelyre az öngondoskodás és az önálló kezdeményezések polgári erénye volt a jellemző.
Tisztelt emlékező közösség!
Nincs embertelenebb dolog, mint a kollektív büntetés. A diktatúra mögött soha ne keressünk értelmet, a deportálás értelmetlen. Embertelen és megalázó.
Ezen felül az elhurcoltak vagy hozzátartozóik évtizedekig viseltek magukon bélyeget, miközben nem követtek el semmit és a sok-sok szenvedésért soha senki nem kért bocsánatot.
Az ítélkezés nem a mi dolgunk, de őrizni kell azok emlékét, akik küzdöttek, emlékezni kell az áldozatokra és azokra a borzalmakra, amelyeket elkövettek ellenük.
Bonyhádon 1995 óta minden év január elején emlékezünk meg a malenkij robot áldozatairól.
Ezen a helyen köszönöm meg a város nevében a Bonyhádi Német Önkormányzatnak, hogy az idei esztendőben is megszervezte a méltó visszatekintést az 1945 fagyos januárjában történt tragikus eseményekre.
Végül engedjenek meg még egy gondolatot!
Ha belegondolunk, soha ilyen fejlett technika és technológia nem segítette az emberiséget, mint ma. De ha a technika mellől elüldözzük a lelket, ha elfogadjuk, hogy különböző izmusok háttérbe szorítsák, vagy teljesen kiirtsák az életünkből Istent, és a kereszténységet, akkor annak következménye ugyanolyan pusztítás lehet, mint ami a 20. században történt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Vissza