Nagy örömmel érkeztek Bonyhádra

Filóné Ferencz Ibolya polgármester és dr. Égi Csaba alpolgármester fogadta vasárnap este a Hotel Rittingerben a város Borszékről, Jastrowieból és Madéfalváról érkezett vendégeit, akik Bonyhádon töltik a hosszú hétvégét. Mint ismeretes, a március 15-i ünnepségünkön Jastrowieval megerősítjük a több mint tíz évvel ezelőtt létrejött testvértelepülési kapcsolatunkat, míg Madéfalvával ezen a napon írjuk alá az együttműködésről szóló dokumentumokat.

Ugyancsak vasárnap, a felvidéki testvértelepülésünkön: Tardoskedden Szabó Tibor alpolgármester és Páll Gábor képviselő vett részt az ottani ünnepi programon.

V. B.

Szabó Tibor alpolgármester beszéde:

„Föl, föl, hazám, előre gyorsan,
Megállni félúton kívánsz?
Csupán meg van tágítva rajtad,
De nincs eltörve még a lánc!”

Tisztelt Polgármester Úr!

Tisztelt Tardoskeddi ünneplő közönség!

Az idézet Petőfi Sándor “Megint beszélünk” című verséből való

Március 15. napja a kivívott magyar szabadság napja országhatáron innen és túl. Ezen a napon a hazát, a haza egységét, a múltat, a jelent és az előttünk álló jövőt ünnepeljük. A szabadságharc győzelme igaz győzelem volt, mert képes volt megvalósítani, azt, amit polgárai kívántak. A forradalmat a ’48-as ifjak a magyar nemzetért, a magyar szabadságért vívták, nem pedig mások ellen. Kiálltak, és feltámasztották a nemzetet. Sikerüket, a magyar szabadságért vívott küzdelmet egész Európa csodálta. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nem csak azért a legnagyobb nemzeti ünnepünk, mert a nemzet felemelkedésének sikérét eredményezte, hanem azért is, mert eme nemes dátum óta tudjuk, hogy a magyar győzelemre született nép. Akkor is, ha minduntalan meg kell küzdenünk szabadságunkért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

"Európa színpadán mi is játszottunk s nem volt miénk a legkisebb szerep" írta Petőfi Sándor, a szabadságharc őrnagya.

1848 előzményeinek, a forradalom és szabadságharc eseményeinek felelevenítésekor sokan és gyakran hangoztatják: romantikus kor volt az az időszak.

Úgy gondolom a 21. század elején megerősíthető, hogy ebben a nem mindennapi, regényes, kalandos korszakban, nemes eszmékért könnyen hevülő, nemegyszer önfeláldozó, hősi tettekre kész és képes emberek éltek.

Olyan emberek, mint Bugyik József, Tóth József és Drexler Ferenc, Tardoskedd szülöttei. Ők Tardoskedd hősei, kiket Haynau vérbírósága végeztetett ki ugyanúgy, mint az aradi vértanúkat, a szabadságharc 13 honvédtisztjét.

Tardoskedd mártírjai 1849. július 23-án, hajnali 4 órakor a pozsonyi Szamárhegyen adták életüket a Hazáért.

Bonyhád, a Perczelek Városa Alpolgármestereként megtisztelő számomra, hogy ma önök előtt állhatok, és testvérként tekinthetünk egymásra, hiszen ahogy 168 évvel ezelőtt elődeinknek, ma is közösek a céljaink.

De mit üzen nekünk '48?
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc gondolatisága és hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A 21. század embere sem akar mást, minthogy békében és biztonságban éljen, használhassa nyelvét, törvény előtt egyenlő legyen és képessé váljon jólétet biztosítani családjának.

Napjainkra a magyarság ezer szállal kötődik Európához. A világ népeinek elismerését nemzetünk nemcsak az évszázadok során bizonyított szabadság szeretetével vívta ki, hanem azzal is amit a magyarság a kulturális- és szellemi értékek, valamint az emberi tudás terén felmutatott.
A 168 éve történt események célja és legfőbb nemzetközi tapasztalata aktuális napjainkban is. Nemzetünk sorsát mindenkor befolyásolták az európai események. '48 tétje - nevezetesen az európai felzárkózás, vagy leszakadás - 2016 tavaszán is jövő-fordító kérdés.
Március tizenötödike az a napjaink megújulási erőfeszítéseire is "fényt szóró" ünnepnap, amikor a tettek mezejére lépő márciusi ifjakra, bátor elődeinkre büszkén gondolhatunk. '48 történelmi örökségének vállaljuk és nem feledhetjük Kossuth Lajos figyelmeztetését: "Szívből hű, csak szabad ember lehet".

48 üzenete: bátorság, kitartás, küzdelem, haza, összetartozás és igazság. Ezekből a szavakból, kell származtatnunk feladatainkat. Legyünk bátrak kimondani az igazságot, legyen kitartásunk céljaink eléréshez, őrizzük büszkén nyelvünk és kultúránk kincseit, és legfőképpen erősítsük nemzetünket összetartozással.

Kedves Tardoskeddiek!

Kérdezzünk meg száz magyart itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe! Legalább kilencvenkilenc gondolkodás nélkül fogja rávágni: március 15-e. Csodálatos dolog ez!

Az ünnep tehát minden magyaré, minden rendszer, a legkülönbözőbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vallják magukénak.

Történelmünk egyik legfontosabb napja - a magyar társadalom, kultúra és lélek irányváltoztató pillanata. Nincs a világon olyan magyar, akinek ez a dátum ne dobbantaná meg a szívét, bárhol éljen is. A világba szétszóródott honfitársak ünnepi műsorokkal, megemlékezésekkel fejezik ki, hódolatukat a szabadságért küzdő elődeink hősi emlékezete előtt. A világ különböző pontjain élő magyarság lélekben együtt ünnepli azt, amit Kossuth Lajos 1848 márciusában megfogalmazott: „E nemzetnek szabadsága van, s minden tagja szabad akar lenni (…), és a tizenötmillió magyar teszi egészben a hazát és nemzetet.” Megtisztelő számomra, hogy ezt tehetem ma Önökkel együtt egy olyan magyar közösségben, mely nyelvének, történelmének, kultúrájának és magyarságtudatának megőrzéséért a márciusi hősökéhez hasonlatos küzdelmeket vívott a 20. században

Engedjék meg, hogy a reformkor egyik szellemi vezéregyénisége, Széchenyi István máig ható gondolatával búcsúzzam: "A fejlődés alapjait csak magunkban keressük. Sohasem jött létre nagy dolog ott, ahol a nemzet munkásai nem önmagukban bíztak. A nemzeti nagyság alapja csak magában a nemzetben van".