„Sose tévesszük szem elől a jó utat!”

Potápi Árpád János beszéde:

„Hol zsarnokság van,/ott zsarnokság van (…)

nemcsak a börtönökben,/nemcsak a vallató szobákban, „

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Bonyhádi és Tolna megyei Emlékezők!

Illyés Gyula sokak által ismert soraival köszöntöm Önöket a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

A napokban egy magyar kulturális szótárt lapozgattam, ami arra szolgál, hogy a külföldiek megértsék azokat a szavakat vagy szókapcsolatokat, amelyeknek a jelentése magából a szóból nem kikövetkeztethető, amelyek mélyebb tartalmakat hordoznak a számunkra. A szótárban az A betűnél az Aranycsapat és az Akácos út mellett ott szerepel ez a kifejezés is: Andrássy út 60. Mindannyian jól tudjuk, ez a két szó nem csupán egy utcát és házszámot jelöl. Ebben a két szóban benne van annak a több száz embernek a fájdalma, akiket ennek az épületnek a falai között kínoztak halálra, kergettek öngyilkosságba vagy csikartak ki belőlük vallomásokat a legkegyetlenebb módszerekkel. Ez a két szó azonban még ennél is mélyebb jelentést hordoz magában: leképezése annak a börtönnek, amivé hazánk vált a kommunizmus több mint négy évtizede alatt. Ugyanaz a gondolkodásmód irányította ebben az időszakban az ÁVH-s kihallgató tisztek, valamint a hatalom birtokosainak és mindenütt jelen lévő képviselőinek a logikáját: megtörni és megfélemlíteni. Ahogy Illyés írja, „nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban” volt jelen az eszközeiben nem válogató terror, hanem a mindennapokban is.

„Így élek immár harminc éve/ Futva, lebukva, újra körülnézve/ Hallgatódzva: hol, ki zuhant földre?/ Fontolgatva: várjak-e még többre?(…) s ha befordultam az utcasarkon,/ visszanézve: követnek vajon?(…)/ Kivigyázva látogatóm arcát:/ az új vádhoz merről gyűlnek akták?”- írja Lénárd Ödön piarista szerzetes. Mindenki félt, mert senki sem tudta, mikor kerül rá a sor. Mikor lesz az áldozata annak a gépezetnek, amely 70 esztendővel ezelőtt, 1947. február 25-én Kovács Béla kisgazdapárti képviselő letartóztatásával kezdte meg munkáját. A kommunizmus évtizedeiben több mint 3 millió ember indítottak hatósági eljárást, miközben további 7 millió rettegett attól, hogy ő lesz a következő. Csaknem 800 ezer ember ismerte meg a rendszer legkegyetlenebb eszközét, a Szovjetunió munkatáborait, köztük több mint négyezer Tolna megyei sváb. Több száz embert végeztek ki meggyőződéséért, ezreket ítéltek börtönbüntetésre, százezreket kényszerítettek hazájuk elhagyására, milliókat pedig hallgatásra.

Tisztelt Jelenlévők!

Megkérdezhetnénk, miféle választása volt mindazoknak, akik maguk sem voltak urai a saját életüknek? Faludy György, aki megjárta a recski poklot, a következő választ adja:

„Ha majdnem minden elveszett s nincs örömed, se kenyered,

s a zsarnok állam megkötött: annyi hatalmad és jogod

mindig marad, hogy (…) választhass jó és rossz között”.

Egyszerű és határozott intés, de vajon mi eleget tudtunk volna-e tenni ennek a parancsnak. Amikor életünk vagy szeretteink élete forog kockán, amikor már nincs vesztenivalónk, amikor minden nap el kell tűrnünk a megaláztatást, lett volna-e erőnk ahhoz, hogy ha szabadon nem is mondhatjuk ki, gondolatban kitartsunk az igazság mellett? Ma nekünk azért nem kell válaszolnunk ezekre a kérdésekre, mert már megtették helyettünk mindazok, akiknek az életét elvette vagy tönkretette a hatalom terrorgépezete, mégsem álltak át a másik oldalra. Nekik köszönhetően állhatunk ma itt. Nekik köszönhetjük azt is, hogy ma nem csak gondolatban, hanem tettekben és kimondott szavakban is határt húzhatunk jó és rossz között.

Tisztelt Jelenlévők!

„Egyszer majd el kell temetNI, és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI” - Nagy Gáspár híressé vált sorai ma is időszerűek. Továbbra is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy számba vegyük mindazokat, akik ezt az elnyomó rendszert működtették, közben azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az áldozatokat is néven nevezzük. Hogy minél többen megismerhessék mindazoknak a történetét, akik nem vállaltak közösséget a hatalom birtokosaival. Emlékük legyen ma számunkra fogadalom is arra, hogy a jó utat soha se tévesszük szem elől!

Köszönöm a figyelmet!

Kapcsolódó képek