Utolsó útjára kísérték dr. Mőcsényi Mihályt

Miska bácsi szülőfalujában, Mőcsényben végezte négy elemi osztályát, amit nyolc bonyhádi gimnáziumi év követett, 1938-ban érettségizett. A bajai kertészképzőben eltöltött kötelező gyakorlati évét követően felvételt nyert a budapesti Kertészeti Akadémiára, ahol 1944-ben szerzett kertészmérnöki diplomát. 1941 őszétől – hosszabb-rövidebb megszakításokkal – 1945 májusáig katonai szolgálatot teljesített. 1944 őszétől kezdődően alapdiplomáját két-két éves közgazdászi és építészmérnöki tanulmánnyal, agrármérnöki és muzeológus diplomával, valamint városépítési-városgazdálkodási szakmérnöki oklevéllel egészítette ki. A Kertészeti Egyetemen, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán is doktori címet.

1962-ben kandidátusi, 1993-ban a mezőgazdasági tudományok akadémiai doktora tudományos fokozatot szerzett. 1980-ban – a szakterületén elért kiváló eredményeiért – doctor honoris causa (tiszteletbeli doktor) kitüntető címet nyert. A Kertészeti Egyetem volt az egyetlen munkahelye. 1945. szept. 1-jétől a Kertművészeti Tanszéken tanársegéd, 1969-től tanszékvezető, 1970-től egyetemi tanár. 1971-ben a kertépítészeti szak vezetője, majd az általa 1992-ben létrehozott Tájépítészeti Kar dékánja lett. Közben 1947 őszétől egy évet töltött Svájcban tanulmányúton. A kert- és tájépítészeti szak létrehozásának időszakában (1963) a tájrendezés honi tematikájának, tananyagának megalapozójaként folyamatosan reformálta a szaktárgy tantervét. Kidolgozta és oktatta a szintvonalas tereprendezés tantárgyat, bevezette a városépítészet, a regionális tervezés, valamint a területfejlesztés tantárgyakat. 1979-ben nyugdíjazását kérte, mert a Földművelésügyi Minisztérium nem engedélyezte kétlépcsős oktatási reformját. Ezután idejét kutatásoknak, nemzetközi szakterületi tevékenységnek szentelte, valamint – a család tusculanumának (vidéki lakának) megvalósítása „ürügyén” – az elárvult balatongyöröki dolomitbányát felületplasztikával, növényzettel, műtárgyakkal szép tájegységgé alakította. 1976-ban a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének (IFLA) alelnökévé, 1986-ban elnökévé választották, mely tisztséget 1990-ig töltötte be. Világkongresszusokat szervezett és vezetett, előadásokat tartott. Nemzetközi kertészeti világkiállításokon (Hamburg, Stuttgart, Bécs, München) létrehozott „Magyar kert” interpretációit két ezüst- és két aranyéremmel díjazták. Nevéhez fűződik a budapesti Feneketlen-tó, a szekszárdi Prométheusz-park tervezése, kivitelezésének irányítása. Számos országban járt, küzdött a tájépítészet eszmeiségének gyakorlati megvalósításáért. A rendszerváltozás után ismételten kinevezték egyetemi tanárrá, az 1991-93 közötti időszakra pedig a Kertészeti Egyetem rektorává választották. 1994-től professor emeritus (nyugállományban lévő, aktívan oktató professzor), 90 éves koráig tanított. Gimnazistaként tagja lett a Hűséggel a Hazához mozgalomnak, diáktársaival részt vett Volksbund-ellenes akciókban. (Szülei – akiket az 1950-es években kulákká nyilvánítottak és kitelepítettek Bátaapátiba ‒ 1960 tájékán Bonyhádra költöztek.) Szülőfalujával és bonyhádi iskolájával szoros kapcsolatot alakított ki. 1982-től 2007-ig elnökségi tagja volt a Bonyhádi Öregdiák Szövetségnek. Munkásságát számos elismerés kísérte.

Főbb kitüntetései: Hild János-díj (1986), Tessedik Sámuel-díj (1987), Ormos Imre-emlékérem (1988), Széchenyi-díj (2000), Eötvös József-koszorú (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) (2009), Koritsánszky Ottó-díj (2009), Ezüst Corvina (2012), Kossuth-díj (2014). 2012-ben számára ítélték a tájépítészet legrangosabb, életműdíjnak számító nemzetközi elismerését, a Sir Geoffrey Jellicoe-díjat. Jelentősebb publikációi: Kertépítéstan (1965), Környezetünk védelmében 1. (1990), Eszterháza fehéren-feketén (1998). Társszerzőként megjelent írásai: Az én házam (1977), A tömeges lakásépítés zöldfelületi vonatkozásai (1977), Királyi és hercegi kertek Magyarországon (2001). Számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, valamint munkásságáról írások egyes szaklapokban (Kertészet, Tájépítészet, ’4D’ Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat stb.). Misley Évával kötött házasságából egy fiú- és egy leánygyermek született.

Forrás: Bonyhádi Lexikon/Antal Mária

Kapcsolódó képek