Wass Albert írásai nemcsak a múltra, a jelenre is érvényesek

– Tizennyolc éve már, hogy évről-évre itt, a Wass Albert szobornál emlékezünk. Emlékezünk arra az íróra, aki 1908. január 8-án, 115 évvel ezelőtt született a Kolozs vármegyei Válaszúton. Arra az íróra, akinek sokszínű és gazdag életműve a 20. század legnagyobb magyar írói sorába emelik. Arra az íróra, aki 25 évvel a halála után is még mindig megosztó személyiség – emelte ki beszédében Filóné Ferencz Ibolya szombaton Bonyhádon, a Wass Albert-emléknapon. A város polgármestere hozzátette, az író több alkalommal is vallott az igazságról, álljon itt egy mindannyiunk számára megfontolandó idézete: „Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (…) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.” – Nem tisztem és nem is célom az évtizedek óta fennálló ellentmondásokat feloldani. Számomra elsősorban író volt és soha nem a politikai megítélése érdekelt, hanem mindaz, amivel versei, történetei olvasása közben magával ragadott, elvarázsolt. Emlékszem, A Funtineli boszorkány olvasása után eltelt több mint egy hónap, míg újra könyvet vettem a kezembe. Wass Albert írásai nemcsak a múltra, hanem a jelenre is érvényesek. Ha megértenénk és megfogadnánk az olvasottakat, talán szebbé tehetnénk a jelent és a jövőt. A múlton változtatni pedig már úgysem lehet – hangsúlyozta a polgármester a Vörösmarty Mihály Művelődési Központ előtti szobornál. Annál, amely 2005-ben az első volt a világon a Wass Albertet ábrázoló köztéri műalkotások közül. Azóta Délvidéken, Erdélyben és az anyaországban már közel száz műalkotás, kopjafa, mellszobor és dombormű őrzi emlékét. – A mi szobrunkat nem csak elsősége teszi különlegessé, hanem városunkba kerülésének története is regénybe illő. Sokszor elhangzott már, hogy utazott egy faládába zárva Sydney-ből Hamburgig – majd egy vakmerő elhatározás során Bonyhádra, Szabó Lászlónak és Kovács Gábornak köszönhetően, 2004 augusztusában. Ők akkor még biztosan nem gondolták, hogy tettükkel – és majd később a szobor állításával közösen – egy szép új hagyományt teremtünk városunkban. Köszönet érte! – mondta a polgármester.

Nemzeti összetartozás

Ahogyan köszönet illeti mindazokat is – folytatta Filóné Ferencz Ibolya –, akik ezt a hagyományt életben tartják ma is. Számomra fontos a közös emlékezés, hiszen annak közösségben való megélése erősíti nemzeti összetartozásunkat, egymáshoz való kötődésünket. Ennek a hagyománynak és főhajtásnak része az emlékezés mellett az alkotás öröme is, amelyet idén több mint 200 gyermek élhetett át a meseillusztrációs pályázatnak köszönhetően.

Kapcsolódó képek