+
Bezárás Menü
0°C
2021. június 22.
Paulina
Facebook Youtube Instagram
Bonyhád - Befektetőbarát település

2021. évi adóváltozások
Videók

ÖSSZETARTOZUNK - TRIANON 100 FILM


Filóné Ferencz Ibolya polgármester asszony összefoglalója a 2019-es évről

A várost bemutató kisfilm
A várost bemutató kisfilm


Imázsfilm Tolna megyéről
Patikamérleg nélkül is kikísérletezhető a tartalmas és érdekes órák összhangja

Patikamérleg nélkül is kikísérletezhető a tartalmas és érdekes órák összhangja

A nemrégiben Mol Mester-M Díjjal kitüntetett Nagy Istvánnal beszélgettünk – stílusosan a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kémia laborjában. A tűz- és a füstjelzőre nem, de némi bátorságra azért szükség volt. „Tudja, hogy Alfred Nobel miért egy hajón végezte a kísérleteit?” – tette fel a kérdést Nagy István. „Azért, hogy ha robban valami…” – válaszolta meg helyettem a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium fizika-kémia, néprajz szakos tanára. Erős kezdés volt ez az információ, különösen annak tükrében, hogy ő is éppen egy kémiai kísérlethez pakolt elő az asztalon. Persze nem hajón, hanem a gimnázium korszerű laborjában. Alig fejezte be a mondatot, már keverte is a mozsárban a jódot az alumíniummal, az így kapott egyveleget feltette egy azbesztlemezre, amelynek közepébe egy csepp vizet öntött. Folytatódott a jegyzetelésem, tehát valamennyien ép bőrrel megúsztuk a rögtönzött, szikrázó bemutatót. 

Természetesen nem voltak kétségeim efelől, hiszen 34 éve van a pályán: egészen pontosan 1987-ben végezte el az egyetemet Kolozsvárott az erdélyi, marosvásárhelyi születésű pedagógus. Azóta megszámlálhatatlan kísérlet fűződik a nevéhez. Pályája első tizenhárom évében Szatmárnémetiben tanított, 2000-ben települtek át az anyaország területére, Tolna megyébe, Szekszárdra. Az okok között említette a román társadalom elnyomó erejét, ezzel együtt magyarként a boldogulás lehetőségeinek egyre szűkülő terét. Szekszárdon az egészségügyi szakközépiskolában helyezkedett el fizika-kémia szakos tanárként, majd egy újságcikkben látta, hogy felvételt hirdetett a bonyhádi gimnázium, amelyre jelentkezett – és mint fogalmazott – azóta sem bánta meg. Ennek már 17 éve. Megjegyezte, az ide vezető első útjánál még kereste az iskolát, azóta már csukott szemmel is idetalál. De szerencsére ez nem csak rá igaz: a Petőfi gimnázium az elmúlt évtizedekben országosan is ismert és elismert szellemi „műhellyé” vált, ami az olyan tanáregyéniségeknek is köszönhető, mint a nemrégiben MOL Mester-M díjjal kitüntetett Nagy István. – Az elismerésnek is nagyon örültem, de még inkább annak, hogy a diákjaim javaslata alapján kaptam meg. Ez adja számomra az igazi értékét – emelte ki. Igyekszik jó kapcsolatot ápolni velük, a tanórán és azon kívül is. Bármikor fordulhatnak hozzá segítségért, legyen szó egy versenyre, vagy éppen az érettségire való felkészítésről. – Amúgy is komoly feladat mostanság felkelteni az érdeklődésüket, hiszen rendszerezni kellene a tananyagokat. Nem biztos, hogy még mindig tanítanunk kellene a rádió működését fizikából, és arról sem vagyok meggyőződve, hogy a fekete-fehér fényképezés fontosabb, mint a színes. Utóbbi ugyanis nem tananyag, míg a filmelőhívásos igen, ez pedig már nagyon távol áll a mai gyerekektől – osztotta meg tapasztalatait Nagy István, aki szerint minden diákkal meg lehet találni a közös hangot és segíteni őt abban, hogy ráleljen a benne rejlő tehetségre. Ez nem mindig a fizika és a kémia, két-három hónap alatt már tökéletesen látszik egy 9. osztályos diáknál, hogy mihez van affinitása. Ezért áll elő néha az a helyzet, hogy aki a humánra jelentkezett itt, a természettudományos osztályban lel rá önmagára, és fordítva. Ehhez nyújt mankót a gimnázium jól működő oktatási rendszere, hogy a tizedik osztályt követően – a fakultáció révén – átjárható ez a híd. A logikus gondolkodásra való tanítás első lépcsőfoka, hogy rávilágítsunk a benne rejlő tehetségre, ami persze rajta is múlik, hogy kibontakozik-e vagy sem. – Nem tudunk mindenkit megtanítani a kémiára, de nem is kell. Az általános műveltséghez elengedhetetlen információkon túl csak azoknak van szüksége többletismeretre, aki például az orvosi pályára készül. Ezért sem érdemes presszionálni a természettudományos osztályba azokat a fiatalokat, akik álmaikból felkelve nem a periódusos rendszerre, hanem Ady verseire gondolnak. Örömmel beszélt arról, hogy szerencsére sok olyan növendék jár jelenleg is a gimnáziumba, akik az előbbihez tartoznak. Tehát a kémia iránt érdeklődnek, az átlagnál is jobban, így versenyeken is részt vesznek. A közös munka gyümölcse, hogy minden évben az ország legjobbjaival mérik össze tudásukat. De a versenyek mellett legalább ilyen fontosak az órai kísérletek, amelyek kiegészítik az adott esetben szárazabb tananyagot. És ugyancsak élmény, plusz impulzus a diákoknak amikor a szegedi egyetem kémia tanszékén kutathatnak, vagy ellátogathatnak a cerni részecskegyorsítóba. Arról már nem is beszélve, amikor magyar rekord kísérletet állítottunk fel azzal, hogy a periódusos rendszer 150. évfordulóján flashmobot valósítottunk meg az udvaron. Ezek a kezdeményezések mind azt szolgálják, hogy a megszerzett tudás mellett más is csomagolhassunk nekik útravalóul.

Színes, szagos, pukkan

„Nekem annak idején teljesen nyilvánvaló volt, hogy a tanári pályát választom” – emlékezett vissza Nagy István. Úgy fogalmazott, a mai fiatalok számára sokkal több lehetőség nyílik egy tudományterület megismerésére, elsajátítására. Ez motiválja is őket. És persze a kémia esetében a látványos kísérletek is, de nem csak arról szól a tantárgy, hogy színes, szagos, pukkan, sokkal összetettebb annál. Amikor éppen nem az iskolában fejti ki mindezt, akkor előszeretettel foglalkozik néprajzzal. A bukovinai székelyek és a németek együttélése az egyik kedvenc témája. Ugyancsak örömét leli a mezőgazdasági munkákban is. Két hektáron gazdálkodik Szekszárd környékén. Ez a három alkot egy kerek egészet az életében – első helyen a családdal, négy gyermek büszke édesapjaként.

Vizin Balázs

Vissza